Tudom, alapos csúszásban vagyok, de most jutok oda, hogy mutassak pár képet a tavalyi karácsonyi ajándékok egy részéről. Igyekeztem mindenkinek ötletes dolgot kitalálni, de a nagyszülők alaposan feladják a leckét minden évben, hisz mindenük megvan, ami meg nincs, megveszik maguknak. Szóval arra jutottam, hogy valami unokás dolgot kapnak, mégiscsak ők a legnagyobb ajándék, amit adhattunk nekik.
Mivel az esküvőn nem sikeredett közös kép a gyerekekről, így mindenképp szerettem volna róluk, ez volt a kiinduló pont. Az előző posztban mutatott kedvenc kép ennek a sorozatnak a része, amit
Dolli készített a gyerekekről. (Itt kell megjegyeznem, hogy le a kalappal Dolli előtt, mert az én két eleven gyerekemről közös képet készíteni igazán kemény feladat volt!)
Ezt a sorozatot kapták meg a nagypapák egy szép, rusztikus albumban.
Ezen a képen talán nem feltűnő, de a fényképek széleit körbevágtam hullámosra és természetesen matt papírra lettek előhívva.
Egy album nekünk is készült emlékbe.
A nagyik ajándékára roppant büszke vagyok (bár talán nem aratott akkora osztatlan sikert sajnos, mint reméltem-pedig szívemet-lelkemet beleadtam igazán...).
Egyrészt mert végre megbirkóztam egy régóta halogatott dologgal: a nekem oly nagyon tetsző szalaghímzéssel dekoráltam nekik fa ékszeres dobozkákat. Ezt a technikát eddig csak
Barbinál láttam, bár biztosan más is foglalkozik ilyennel, de én őt ismerem és az ő gyönyörű szalaghímzéseiben gyönyörködtem eddig már számtalanszor. Azt, hogy végre a saját első darabjaimat is elkészíthettem, neki köszönhetem. Na és a lényeg: a dobozok belsejébe készítettem egy-egy üveglencsés nyakláncot, mégpedig a gyerekek közös fotójával díszített medállal.
Végezetül hoztam egy pár hangulat képet. Megmutatom milyen címkék kerültek az ajándékokra, milyen volt az adventi koszorúnk (ami karácsony előtt egy héttel sikerült megcsinálnom), és egy-két fotó a fánkról! Remélem mindenkinek kellemes emlékeket hagyott a 2013-as karácsony és boldogan gondol vissza a képeket látva azokra a napokra!