2013. október 14., hétfő

Az írógépem

Mostanában nem jártam a piacra, egyrészt időm se volt, másrészt igazi kincsekre se sikerült lelnem már. Viszont újra késztetést éreztem, elkapott a láz, úgyis mondhatnám, egyúttal pedig a lakáscsinosítási vágy is tombol most nálam (nem tudom mi van). A lényeg, hogy végre tudok valamit mutatni is Nektek, mert az apró-cseprő dolgokat nem tartottam érdemesnek, de most egy régi álmom teljesült, rátaláltam egy szuper jó kis antik írógépre, ami tutira rám várt! Nagyon jó áron jutottam hozzá és iszonyú boldog vagyok, mert IMÁDOM!


 A bőröndje is megvan természetesen, de úgy nem fér ki az íróasztalomra, így egyelőre anélkül díszeleg!





 Az eredeti tulajdonosa.


2013. október 11., péntek

Bogi csomagja

Az esküvőnk kapcsán az egyik fontos szempont volt nekem, hogy ahol csak lehet, a kézműves termékeket részesítsem előnyben. Ennek több oka is van, egyrészt, mert ezek a dolgok egyediek és jószívvel készülnek, össze sem hasonlíthatók a bolti tömegcuccal. Aki egyszer rákap az ízére, tudja miről beszélek! Másrészt tudom, milyen nehéz boldogulni annak, aki ilyesmiket készít: még mindig viszonylag szűk réteg az, aki megengedheti magának ezeket a holmikat (bár nem mindig az olcsóbb az olcsó), illetve azok közt is, akik megvehetnék ugyan, sokan nem értékelik, mert egyszerűen egészen más értékrendjük. Szóval ha már alkalmam adódott, akkor a kézműves portékák mellett voksoltam.
Szerencsére többen is voltak, akik hajlandók voltak velem cserekereskedni! Sőt, azt sem bánták, hogy most, az esküvő után dolgozom le nekik a tartozásomat, amiért nagyon hálás vagyok nekik! Szépen sorban megmutatok majd mindent: első körben amiket én készítettem nekik. Aztán tervezek majd egy esküvői beszámolót is, ahol azt láthatjátok majd, hogy ők miket készítettek nekem! Remélem várjátok! :)

Elsőként a Boginak készített ajándékaimat hoztam! Bogi gyönyörű mézeskalácsokat készít! Gondolom sokaknak most a hagyományos fajta jelenik meg a lelki szemei előtt, de azt hiszem akkor érdemes egy pillantást vetnetek a munkáira! Az oldala: ITT! Bevallom, bár csípem a méziket karácsonykor, de az esküvőnkre a hagyomány fajtát elképzelni nem tudtam. Viszont amikor megláttam a Bogi-féle mézeseket, egyből beléjük szerettem! 

Bogi egy kis dobozkát kért tőlem, aminek a vásárokban veszi majd hasznát, a pénzt tartja benne. (Remélem jól megtelik majd mindig!) A fa ládika alapot készen vettem írószerben, amit vékonyan fehérre festettem. Sokat gondolkodtam, hogyan díszítsem, végül kezembe akadt, egy régi keresztszemes hímzésem, ami az elsők egyike volt és akkor már tudtam, ez lesz az-a Bogié! :) És ráhibáztam, mint utólag kiderült, épp az ő világa, aminek borzasztóan örülök!!! :)


 A minta köré finom csipke került.

 A közepét egy ékkővel díszítettem.


A fedél belső részét béleltem és egy csipke pántot is kapott, hogy praktikusabb legyen.

Bár Bogi nagyon szerényen csak ennyit kért tőlem, elárulta, hogy a kislánya is odavan a dolgaimért, ezért megígértem, hogy neki is készítek egy kis meglepetést! Egy bagolypárnát kapott tőlem, aminek az utóéletéről is tudok már: Kankalin lett a neve és az oviba szokik épp a kicsi Bogival! Az ilyen dolgok azok, amik miatt szeretem a varrást és mikor megtorpanok, újra lendületet ad! :)

 

2013. október 2., szerda

Meme első szülinapja

Eltelt egy év...



Az ajándék becsomagolva!




A parti-ruci!

Ünnepi dekor: a lufik óriási sikert arattak!

 A torta: életem eddigi legtökéletesebben sikerült piskótája... egyébként finom is lett...

...és a picit nyomi, de annál finomabb muffinok...

Vince be is puszilt rögtön hármat! :)



Elindultunk venni Mesinek egy babát a szülinapjára, de végül beleszerettem ebbe a nyusziba! Azért csak nem adhattam oda "gyári" állapotában: kapott egy kis díszt, amitől személyre szóló lett!






Boldog szülinapot kis szamócám!

2013. augusztus 19., hétfő

Esküvőre készülődve

Ma megmutatom, miben lesz az én nagylányom! Hiába, nem bírom ki, szerintem annyira édes cucc! :)
Az alap darabok boltik, a tüllszoknya új, a Vateráról, a kis csipkés trikót pedig turiban vettem, még nagyon rég.



Alapvetően hozzájuk se kellett volna nyúlnom, de szerettem volna, ha nem hófehér a szettje Emesének, hisz az én ruhám ekrü lesz és úgy az igazi, ha összeöltözünk.

Nagy dolgokat nem műveltem persze. A kis trikóból először is be kellett vegyek két oldalt, aztán pedig kapott egy kis plusz csipkét és tüllt a mellrészen, majd a pántját is feldobtam egy kis ráncolt tüllel. A gombjait lecseréltem kristály gombokra, mivel az én ruhámon is swarovski kövek lesznek.

A tüllszoknyával (vagy pettiskirt-tel) már jobban bajban voltam, mert így is gyönyörű volt, de végül meggyőztem magam, hogy egy kis csipke sose árt! A rávarrta csipke ekrü, a fehér masniját lecseréltem olyan drappra, mint a trikó csipkéje, a masni közepébe pedig egy ékkövet varrtam.

Természetesen egy fejpánt még majd készül a szettjéhez! Már alig várom, hogy ebben pompázzon a lány! :)






2013. július 16., kedd

Egy új dolog

Végre megint sikerült egy olyan dolgot kipipálnom a listámon, amit halogattam már egy ideje. Az egészhez a kezdőlökést Orsi adta, aki rendelt a kislányának egy olyan nyári sapkát, ami véd a naptól, széltől-és még jól is néz ki! Szerintünk legalább is! :) Szóval köszi Orsi! :)
Természetesen mondanom sem kell, hogy az én lányomnak sem volt normális nyári sapkája, olyan, ami nem esik le a fejéről és még védi is. Bababoltos volt, de az olyan idétlen fazon, nem is értem, hogy gondolják, akik kitalálták.

De mutatom a kis sapikat! Már kettő is készült: az első egy szolidabb, mindenhez passzoló fajta lett, viszont kíváncsi voltam, hogy mutat egy erőteljesebb, markánsabb mintás textilből is. Ehhez megálmodtam egy kis rövid nacit is, egyrészt hogy szettben tudja hordani őket a lány, egy egyszínű pólóval, bodyval szerintem szuper édes, másrészt mert rövid nacinak híján voltunk épp, így gondoltam itt az idő, hogy kipróbáljam a régi álmomat, hogy ruhát varrjak a kislányomnak. Kezdetnek be is vásároltam Burdából, az alap szabásmintát a kis rövid nadrághoz onnan használtam, de a végeredményt a fejemben lévő ruhadarab alapján alakítottam. Mondhatom, hogy olyan lett, amilyet szerettem volna és ennek nagyon örülök, hisz nem vagyok varrónő. Persze tudom, hogy ez nem nagy dolog volt, csak nekem. :)
Szeretném, ha ez a kezdet lenne és sikerülne még varrnom más ruhákat is a gyerekeimnek. Ez lesz majd a következő feladat magamnak...








kis segítségemmel mutatjuk a nacit is...






2013. július 4., csütörtök

Az esküvői meghívók

Itt volt már az ideje, hogy sort kerítsek a meghívóinkra is, hisz mindjárt itt a szeptember.... olyan gyorsan telik az idő, csak kapkodom a fejem! :) És még mennyi a szervezni való!

Nagyon sok fajta meghívó tetszett, pinteresten és mindenféle hazai és külföldi esküvős oldalon milliónyit megnéztem, kavarogtak a fejemben részletképek, amikből végül ez született.
Mindenképp szettet szerettem volna (biztos a szett mániámból kifolyólag is), de a fő oka, hogy egyetlen fajta meghívó készült, amit mindenkinek oda tudunk adni és aki még a vacsorára is hivatalos, az egy másik kártyát is kap mellé. 
És: ami talán furcsa még nálunk, külföldön viszont már elengedhetetlen: programkártya is készült. Nem a nagyzolás vagy különcködés miatt, sokkal inkább praktikus oka van. Mivel már született szerelmünk gyümölcse-kettő is, ezért nem lesz hetedhét országra szóló vigadalom, inkább csak szűk családi körben, egy-két baráttal szeretnénk megünnepelni az egybekelésünket. (A lényeg, ami a fő szempont, hogy tényleg örömben teljen ez a nap és egyaránt emlékezetes legyen mind a násznépnek, mind nekünk.) 
Ezért nem lesz vőfély sem (többek között), tehát mindenképp szükségét láttam egy programkártyának, amely alapján senki nem fog teszem azt lecsúszni a menyasszonyi tortáról... :P

Az esküvő színei nagyjából azok, amik a meghívón is megjelennek, természetes föld színek ezüsttel kiegészítve: ekrü, bézs, barackrózsaszín, púderrózsaszín.

És volt még valami, ami még igencsak behatárolta, hogy milyen végső formát öltött a meghívónk: az az egyszerű tény, hogy milyen papírokat tudtam beszerezni hozzá. Na ez az igazán kemény dió, ha valaki hasonlóban gondolkodik... lehet máshol jobb a helyzet, de én igencsak sokat jártam utána a papíroknak, amiket végül fel tudtam használni a meghívóhoz, illetve a boríték alapjának. Sajnos borítékból a választék az írószerekben szintén nulla, aki az elegánsabb fajtát keresi, tegyen le róla, mert manapság ráállták arra a fajtára, aminek kicsi a lehajtója és öntapadós ragasztószalag van rajta. Borzalom! Emiatt döntöttem amellett, ha nem kapni borítékot, akkor már legyen teljesen egyedi a meghívó mérete és készítek hozzá én borítékot, mert másik vágyam volt, hogy legyen borítékbetét is benne-na ilyen borítékról meg álmodni se lehet készen! De sajnos egyszínű ívben kapható csomagoló papírt venni se volt sokkal könnyebb. Hihetetlen, tényleg... 

Na de ennyi szövegelés után mutatom a végeredményt.
A nyomtatást egy nagyon kedves baráték készítették el, profi gépekkel. Itt is köszönöm nekik! 




Végül is elégedett vagyok, mert ezt a rusztikusan elegáns vonalat céloztam meg, lévén a vacsora egy borházban lesz, azt hiszem a helyhez és hozzánk is ez a stílus áll a legközelebb. Végül sikerült belevinnem a kezem munkáját, ami szintén vágyam volt, nem csak egy nyomtatott meghívót lerendeltünk valahol. És mivel borítéknak való papírt se kaptam annyit, amennyi mindhez elég lett volna, így jött az ötlet, hogy egy részének textil borítékot varrok. Végeredményben a nagy részét úgyis személyesen adjuk át és így lett valami "varrott" is, csipkés is, ami nagyon én vagyok szerintem...




Szerettem volna, ha a meghívó nem túl nőies, hiszen ez nem csak az én nagy napom. Így csak a borítékra került egy vékony barack szalag, hogy mégis legyen egy kis szín az egészben (Réka szuper ötlete volt-köszönöm!).


A szöveg több fajta betűtípussal készült. Pinteresten rengeteg ilyen fajta meghívót láttam és nekem nagyon tetszett. Szerintem szép lett a végeredmény, de az tény, hogy sokáig ültünk a gép előtt, mire összeválogattuk, melyik betűtípusok passzolnak egymáshoz és adják végül ezt a rusztikusan elegáns végeredményt.


Minden meghívót pici ékkövekkel tettem elegánsabbá. A fejlécünkhöz a keretet egy internetes oldalról töltöttem le. 

Így születtek hát a meghívóink, bevallom nem kevés agyi munkámba került  :P... természetesen majd hozok még bejegyzéseket és képeket az esküvővel kapcsolatban! :)