Babakocsi Emesének

Nagyon régen nem írtam már, de bízom benne, hogy az elkövetkező pár hónapban lesz időm pótolni az elmaradásomat és tudok végre -újra- mutatni mindenfélét.

Először is hoztam egy pár fotót a kislányom babakocsijáról. 

Régóta kerestem egy neki megfelelő darabot, egyetlen fő szempontom az volt, hogy műanyagot semmiképpen sem szerettem volna! A piacon bukkantunk erre a babakocsi(alap)ra, már bánom, hogy előtte fotót nem kattintottam, megérte volna. Azért ha elmesélem, szerintem simán Magatok elé tudjátok képzelni, hogyan nézett ki: először is komplett hiányzott az alja, csak maga a kosár része volt meg és egy szörnyű, piros alapon macis huzat díszelgett rajta. 

Mivel a varrógép jó barátom, férj pedig asztalos, így nyilván nem jelenthetett akadályt, hogy rendbe szedjük a kis kocsit Emesének. Csak jó sok idő kellett hozzá, vagyis leginkább ahhoz, hogy nekilássunk a dolognak, de abszolút megérte a fáradozást! (Főleg, mikor látom a kis tündérkémet, ahogy játszik vele...)

Mutatom a képeket, mit sikerült apa+anya koprodukcióban kihozni a dologból! :)

Itt külön felhívnám a figyelmet a bokán lévő játék ragtapaszra... :D

A gyerekek kis konyhája

Végre elkészült! Koprodukció férjjel, mivel a folyamat úgy zajlott:

1. kieszeltük a közös tervet, legyen játék konyhájuk a gyerekeknek

2. anya inspirálódott a pinteresten és meghozta a döntést, milyen legyen

3. apa elkészítette fából a konyhát

4. anya összegyűjtötte a hiányzó kiegészítőket hozzá és megvarrta a textileket

5. apa (és anya) felszerelt minden apró mütyürt

Igazából maga a kis konyha már jó ideje készen dekkolt és várta az utolsó simításokat, de nálunk általában minden így megy, háromnegyed kész állapotukban megtorpannak (akár évekre) a dolgok... szerencsére ez most végre elkészült! :) Egy következő bejegyzésben pedig majd azt is megmutatom, hogy milyen bolhapiacos cuccokat vadásztam a gyerekeknek a konyhához! :)

Farsang

Egy hete készültünk Vince első farsangjára. Neten kutakodva találtam egy irtó édes vadászgép pilóta jelmezt, sikerült is meggyőznöm a gyereket, hogy ez jó lesz neki. :D Hihetetlen, de viszonylag kevés jó ötletbe futottam, jövőre lesz újra fejtörés, bár akkor már talán ő is határozottabb lesz e téren!

Persze menet közben Vince milliószor változtatta az elhatározását, mi szeretne lenni, mert valahogy ő azt gondolta, ha a másik gyerkőc párducnak öltözik, neki is annak kell mindenképp... 

A jelmez viszonylag kis költségvetésű volt. A repülőt kartondobozokból szerkesztettem, ragasztottam, apa lefújta piros festékkel, majd fehér akrillal festettem rá a díszítést, a halálfejet és csíkot. A sapihoz turiztam egy piros pulcsit és egy övet a szíjának, a szemüvege adott volt (egy játék csavarbehajtó kelléke). Emese felhője karton alapra ragasztott vattapamacsok, a fejdísze csipke gyönggyel és egy kis csillaggal. 

A lényeg, hogy jól sikerült a karnevál, bár a napok kemény munkájával megalkotott jelmez kb. 5 percet volt a gyereken, aztán meglátta, hogy más gyerekek már szaladgálnak és ez sokkal vonzóbb alternatíva volt számára, mint a repcsiben parádézás! :) Mindegy, cserébe Emese, a másfél éves, aki szintén kapott jelmezt (ráadásul olyat, hogy együtt tudjanak vonulni), büszkén állt fel a zsámolyra, bemutatni, hogy a milyen csini a felhő jelmezében! :) Aztán persze róla is gyorsan lekerült a kisfelhő, mert elfelejtette, hogy "pihe-puha-simi-simi" és tépkedni kezdte csak úgy kedvtelésből a vattapamacsokat! :D

Az új

Mint említettem, idén átalakul a kankaleen. 

Már jó ideje eldöntöttem, előbb-utóbb csak és kizárólag gyerekjátékokat szeretnék varrni, saját tervezésű figurákat és erre készültem az utóbbi hónapokban. Új blog, új logó, és természetesen lesznek új tervezésű figurák is. Vissza a gyökerekhez, hisz az egész varrást a kisfiam születése indította el bennem és az első darabok is emiatt készültek.... viszont a stílus, ami mostanra kiforrott bennem, annak az útnak köszönhető, amit ez alatt bejártam, kellettek hozzá azok a tapasztalatok, amiket ez által szereztem...

Ez a blog is megmarad, picit átalakul amolyan otthon-bloggá, úgy tervezem, hogy azért publikálom Felétek a mindennapi életünket és a benne rejlő, előbukkanó kreativitást...

Fogadjátok szeretettel a kankaleen játégboltját!

És az új oldal, ahol nyomon követhetitek az én mesevilágomat:
http://toyshopbykankaleen.wordpress.com/

Várlak Benneteket ott is szeretettel!

2013 karácsonya

Tudom, alapos csúszásban vagyok, de most jutok oda, hogy mutassak pár képet a tavalyi karácsonyi ajándékok egy részéről. Igyekeztem mindenkinek ötletes dolgot kitalálni, de a nagyszülők alaposan feladják a leckét minden évben, hisz mindenük megvan, ami meg nincs, megveszik maguknak. Szóval arra jutottam, hogy valami unokás dolgot kapnak, mégiscsak ők a legnagyobb ajándék, amit adhattunk nekik.

Mivel az esküvőn nem sikeredett közös kép a gyerekekről, így mindenképp szerettem volna róluk, ez volt a kiinduló pont. Az előző posztban mutatott kedvenc kép ennek a sorozatnak a része, amit Dolli készített a gyerekekről. (Itt kell megjegyeznem, hogy le a kalappal Dolli előtt, mert az én két eleven gyerekemről közös képet készíteni igazán kemény feladat volt!) 

Ezt a sorozatot kapták meg a nagypapák egy szép, rusztikus albumban.

Ezen a képen talán nem feltűnő, de a fényképek széleit körbevágtam hullámosra és természetesen matt papírra lettek előhívva.

  Egy album nekünk is készült emlékbe.

A nagyik ajándékára roppant büszke vagyok (bár talán nem aratott akkora osztatlan sikert sajnos, mint reméltem-pedig szívemet-lelkemet beleadtam igazán...). 

Egyrészt mert végre megbirkóztam egy régóta halogatott dologgal: a nekem oly nagyon tetsző szalaghímzéssel dekoráltam nekik fa ékszeres dobozkákat. Ezt a technikát eddig csak Barbinál láttam, bár biztosan más is foglalkozik ilyennel, de én őt ismerem és az ő gyönyörű szalaghímzéseiben gyönyörködtem eddig már számtalanszor. Azt, hogy végre a saját első darabjaimat is elkészíthettem, neki köszönhetem. Na és a lényeg: a dobozok belsejébe készítettem egy-egy üveglencsés nyakláncot, mégpedig a gyerekek közös fotójával díszített medállal.

 Végezetül hoztam egy pár hangulat képet. Megmutatom milyen címkék kerültek az ajándékokra, milyen volt az adventi koszorúnk (ami karácsony előtt egy héttel sikerült megcsinálnom), és egy-két fotó a fánkról! Remélem mindenkinek kellemes emlékeket hagyott a 2013-as karácsony és boldogan gondol vissza a képeket látva azokra a napokra! 

Helló 2014!

Tudom, picit elhanyagoltam mostanában a blogot, de olyan sok minden történt az év végén. Viszont ígérem, szépen lassan bepótolom az elmaradásaimat és rengeteg sok képet hozok majd!

Ez az új év egy változást is fog hozni a kankaleen háza táján, vissza fogok térni a gyökerekhez-de erről is majd később mesélek részletesen. Hónapokkal ezelőtt megérett bennem az elhatározás és a háttérben már dolgozok az is ügyön.... remélem, hogy szívesen fogadjátok majd ezt a változást!

Közben elteltek az ünnepek, szívből remélem, hogy mindenkinek kellemesen, én pedig ezzel a fotóval kívánok Nektek békés, boldog új esztendőt!

A képen az én két kis boldogságom: ők azok, akik a legfőbb ihletadóim nekem, akik által megszülethetett a kankaleen, és bár minden nap kifacsarnak, mint egy citromot (jó munkát szoktak végezni), mégis lelkileg csurig töltenek!

A fotó meglepetés ajándéknak készült karácsonyra, így hamarabb nem mutathattam, köszönet érte Dobó Dollinak!

Az írógépem

Mostanában nem jártam a piacra, egyrészt időm se volt, másrészt igazi kincsekre se sikerült lelnem már. Viszont újra késztetést éreztem, elkapott a láz, úgyis mondhatnám, egyúttal pedig a lakáscsinosítási vágy is tombol most nálam (nem tudom mi van). A lényeg, hogy végre tudok valamit mutatni is Nektek, mert az apró-cseprő dolgokat nem tartottam érdemesnek, de most egy régi álmom teljesült, rátaláltam egy szuper jó kis antik írógépre, ami tutira rám várt! Nagyon jó áron jutottam hozzá és iszonyú boldog vagyok, mert IMÁDOM!

 A bőröndje is megvan természetesen, de úgy nem fér ki az íróasztalomra, így egyelőre anélkül díszeleg!

 Az eredeti tulajdonosa.