Megrögzött piacoló lettem, amióta igazi kincsekre lelni ott mondhatni fillérekért. Egyszerűen nem tudok ellenállni ezeknek a gyönyörűségeknek, és mindig egy-két újabb darabbal térek haza.
Megmutatom mostanában miket leltem... :)
Az egyik kedvencem ez a kis tejes kancsó: a hófehér színével és ezekkel a szecessziós vonalakkal...
...egy másik kis kancsó, letisztult vonalakkal, pasztell menta zöld színben...
Hófehér porcelán leveses csésze (Bavaria). Sajnos az alj nem az övé volt eredetileg, de direkt neki vadásztam és szerintem aki nem tudja, meg se mondja...
Bavaria porcelán kávés csésze, belseje gyönyörű arany mintával...
Kerámia szuflés tálkák, mind a hat. Hogy én hogy vágytam ilyenekre hónapokig, míg végül sógornőmtől kaptam ajándékba. Most meg ezekbe botlottam... :)
Bavaria porcelán szószos tál, másik kedvenc. Nem hófehér, hanem olyan tojáshéj színű, hibátlan aranyozással, na és a formája... :)
Két rusztikus, méregzöld kávés csésze a mindennapokra...semmi jelzése, de úgy beleszerettem! :)
És egy nagy szívfájdalmam következik most:
gyönyörű porcelán szószos tál, aranyozással és rózsa mintával, a hozzá illő cukortartóval....
...aranyozott fülecske...
 |
...a közös rózsa minta... |
...együtt...
...és sajnos itthon vettem észre, hogy egy kis hajszálrepedés van a cukortartó fülén. Ennyire tudtam lefotózni, ebből sejthetitek mennyire látszik. Fogalmam sincs, hogy a táskámban ütődött-e meg, vagy így vettem, mindenesetre nagyon sajnáltam. Mindegy, azért ki nem dobjuk! :)
És az egyik legszeretettebb szerzeményem ez a kis minivitrin-vagy minek is nevezzelek... azt hiszem eredetileg virágot lehet benne nevelgetni, én azt hiszem a varrós sarkomban veszem majd hasznát. Jó méretes darab, üveg és fém, pici gömb lábakkal és fogantyúval a tetején. Elnézést a macatosságáért, még egy alapos tisztogatás előtt áll. Na és hogy mennyi volt? Ezzel muszáj elbüszkélkednem, 350.-Ft-ra tartották, természetesen nekem volt pofám ebből is alkudni, így 300-ért lett az enyém! :D
Vettem ám mást is a varrós sarkomba:
ezt a bőr bőröndcímkét egyszerűen nem hagyhattam ott. Arra gondoltam, hogy az egyik varrós dobozomnak méltó címketartója lesz majd...
És hogy a végére mutassak valamit, ami az én kezeim közül került ki, íme egy szív, ami Évinek készült.
Évinek borzasztóan tetszett ez a lenvászon, amiből ha emlékeztek, a karácsonyi nyeremény szappanos zsákocska készült. Akkor azt mondta, hogy tegyem félre minden kis maradékát és találjak ki belőle neki valamit. Egy egyszerű kérés... :D Nahát ez lett belőle. Szerencsehozó szív, hisz ezt pecsételtem a textilre, remélem tényleg így lesz... kiegészítésképpen kagyló gombokat, csipkét és szövött szalagot kapott!