Szöget ütött a fejemben...

...a minap, hogy írjak egy interjút a Meska oldalra.
Nem tudom, mennyire ismeritek a Meskát, talán a boltocskámba benéztetek már páran, pár olvasóm tudom, hogy maga is Meskás, néhányan pedig talán már vásároltatok is onnan. Csodás kis oldalnak találom, hisz teret ad a tehetségnek (és itt elsősorban nem magamra gondolok). :) Olyat hoztak létre az alkotói ezzel az oldallal, ami nagyon-nagyon szuper dolog!

Régen az interjúalanyokat ők választották ki, akkor úgy gondolom, hogy egyfajta elismerés volt, ha felkértek egy interjúra. Egy jó pár hónapja viszont bevezették azt a rendszert, hogy bárki megválaszolhatja a kérdéseket és beküldheti, és bizonyos összeg fejében épp őrá is eshet a választásuk. Persze egy pár kritériumnak meg kell felelni, legyen meg egy bizonyos számú eladás, pozitív értékelés és minimum 25db termék legyen a boltban. Bevallom őszintén, hogy ez a rendszer nekem elsőre annyira ellenszenves volt, hogy pénzért akkor mondhatni bárki bekerülhet a nyitólapra, hogy amióta e rendszer alapján választanak, egy interjút se olvastam el, totál pénzszagú volt nekem az egész. Persze ez csak az én saját érzésem, mit csináljak, ez van.

Aztán a minap arra gondoltam, miért is ne áldozzak én is rá, hisz ígéretük szerint jelentősen megnő utána a forgalom, ha én is pénz orientáltan gondolkodom, megéri befektetni, ez egyértelmű. Persze most se panaszkodhatom igazán, igaz, nem halmoznak el a megrendelések, ez tény, de azért szépen lassan el szoktak kelni a termékeim, ami jó, nagyon jóóó, és egyre többen ismernek meg. Szóval akarom én azt egyáltalán igazán, hogy ki se lássak a megrendelésekből? Egyrészről szuper lenne, nem kérdéses, hisz ez egyfajta elismerése annak, hogy van értelme a munkádnak, szeretik amit csinálsz és azzal foglalkozhatsz, amit szeretsz. De már ott elakadtam a gondolatmenetben, hogy 25db termék??? Az rengeteg számomra.... mostanában belehúztam és tettem fel egy halom dolgot, de így sincs húsz se, hisz számomra egy létrehozása se kevés idő. Kezdve a gondolattól, aminek ki kell forrnia a fejemben, mire eljutok addig, hogy elkészüljön, nem kevés idő...ha futószalagszerűen gyártanám a portékákat persze könnyebb lenne, de sajna (vagy épp nem) nálam nem így készülnek a termékek.
De tegyük fel, hogy megvan a 25db, jönnek a megrendelések, beindul a gyártás a kis műhelyemben, kell nekem az? Kell, hogy alig legyen időm a pici Vincére? Hisz van annál csodásabb, hogy vele lehetek? Hisz most is úgy lopkodom össze a perceket, hogy a boltocskámmal foglalkozzak, mert azért ez is kell, mert szeretem, és kell ahhoz, hogy jól érezzem magam. Mert az alkotás is boldoggá tesz, a megerősítés pedig a lelkemnek simogatás. De néha így is bűntudatom van, hogy nem ővele töltöm minden percemet, pedig azért ez is kell és rossz anyának se tartom magamat, mert a tőlem telhető mindent megadok neki.

Szóval arra jutottam, nem interjúzok. Jó ez nekem így ahogy van. Miért is kéne elégedetlenkednem? Boldog vagyok, hogy idáig jutottam, itt vagyok, olvastok. :) Kell ennél több? :)

És: talán ki se választanák az én interjúmat.