2011. július 21., csütörtök

Szöget ütött a fejemben...

...a minap, hogy írjak egy interjút a Meska oldalra.
Nem tudom, mennyire ismeritek a Meskát, talán a boltocskámba benéztetek már páran, pár olvasóm tudom, hogy maga is Meskás, néhányan pedig talán már vásároltatok is onnan. Csodás kis oldalnak találom, hisz teret ad a tehetségnek (és itt elsősorban nem magamra gondolok). :) Olyat hoztak létre az alkotói ezzel az oldallal, ami nagyon-nagyon szuper dolog!

Régen az interjúalanyokat ők választották ki, akkor úgy gondolom, hogy egyfajta elismerés volt, ha felkértek egy interjúra. Egy jó pár hónapja viszont bevezették azt a rendszert, hogy bárki megválaszolhatja a kérdéseket és beküldheti, és bizonyos összeg fejében épp őrá is eshet a választásuk. Persze egy pár kritériumnak meg kell felelni, legyen meg egy bizonyos számú eladás, pozitív értékelés és minimum 25db termék legyen a boltban. Bevallom őszintén, hogy ez a rendszer nekem elsőre annyira ellenszenves volt, hogy pénzért akkor mondhatni bárki bekerülhet a nyitólapra, hogy amióta e rendszer alapján választanak, egy interjút se olvastam el, totál pénzszagú volt nekem az egész. Persze ez csak az én saját érzésem, mit csináljak, ez van.

Aztán a minap arra gondoltam, miért is ne áldozzak én is rá, hisz ígéretük szerint jelentősen megnő utána a forgalom, ha én is pénz orientáltan gondolkodom, megéri befektetni, ez egyértelmű. Persze most se panaszkodhatom igazán, igaz, nem halmoznak el a megrendelések, ez tény, de azért szépen lassan el szoktak kelni a termékeim, ami jó, nagyon jóóó, és egyre többen ismernek meg. Szóval akarom én azt egyáltalán igazán, hogy ki se lássak a megrendelésekből? Egyrészről szuper lenne, nem kérdéses, hisz ez egyfajta elismerése annak, hogy van értelme a munkádnak, szeretik amit csinálsz és azzal foglalkozhatsz, amit szeretsz. De már ott elakadtam a gondolatmenetben, hogy 25db termék??? Az rengeteg számomra.... mostanában belehúztam és tettem fel egy halom dolgot, de így sincs húsz se, hisz számomra egy létrehozása se kevés idő. Kezdve a gondolattól, aminek ki kell forrnia a fejemben, mire eljutok addig, hogy elkészüljön, nem kevés idő...ha futószalagszerűen gyártanám a portékákat persze könnyebb lenne, de sajna (vagy épp nem) nálam nem így készülnek a termékek.
De tegyük fel, hogy megvan a 25db, jönnek a megrendelések, beindul a gyártás a kis műhelyemben, kell nekem az? Kell, hogy alig legyen időm a pici Vincére? Hisz van annál csodásabb, hogy vele lehetek? Hisz most is úgy lopkodom össze a perceket, hogy a boltocskámmal foglalkozzak, mert azért ez is kell, mert szeretem, és kell ahhoz, hogy jól érezzem magam. Mert az alkotás is boldoggá tesz, a megerősítés pedig a lelkemnek simogatás. De néha így is bűntudatom van, hogy nem ővele töltöm minden percemet, pedig azért ez is kell és rossz anyának se tartom magamat, mert a tőlem telhető mindent megadok neki.

Szóval arra jutottam, nem interjúzok. Jó ez nekem így ahogy van. Miért is kéne elégedetlenkednem? Boldog vagyok, hogy idáig jutottam, itt vagyok, olvastok. :) Kell ennél több? :)

És: talán ki se választanák az én interjúmat.

7 megjegyzés:

  1. És mi lenne ha megcsinálnád az interjút, de nem fizetve, csak a saját és a mi kedvünkért, és közzétennéd itt, a blogodon? :) Vagy azt nem lehet? Mert szerintem sokan kíváncsiak lennénk azért rá.

    VálaszTörlés
  2. Senki se döntheti el Helyetted, hogy kell-e NEKED ennél több, ahol most tartasz...
    A gondolataidat és tépelődésedet - azt hiszem -teljesen megértem. Anyának, alkotó embernek, tán sikeres üzletasszonynak lenni? Vagy-vagy, esetleg működhet úgy is, hogy ÉS? Ráadásul úgy, hogy közben ne érezd azt, hogy feladod magad... nagyon nem könnyű.
    Azt mindenesetre tudd, hogy ha írsz interjút a Meskára, régóta a Tiéd lesz amit feltétlenül elovasok :))

    VálaszTörlés
  3. Teljesen ugyanúgy gondolkodtam én is: ha bárki, pénzért bekerülhet az interjúba, akkor már nincs értéke az egésznek... amúgy az egész meska kezd nagyon pénzszagú lenni...

    VálaszTörlés
  4. Vegazus:aranyos vagy, hogy szívesen olvasnál rólam, köszönöm! Magukat a kérdéseket én nem találom túl izgalmasnak amúgy, csupa sablon: miért épp ezt a technikát választottad, mi indított el ezen az úton... hmmm...mivel töltöd a szabadidődet...szerintem ezeket Ti már mind tudjátok rólam! :)

    Erzsó: mindenképp úgy szeretném csinálni, amit csinálok, hogy ÉS, a vagy nem jöhet szóba. Jelen pillanatban pedig úgy érzem, hogy épp megtalálom az egyensúlyt ebben a körforgásban (háztartás, gyerek, alkotás, eladás). Vágyom többre, (ki ne vágyna, hisz ez hajt előre és sarkall), de nem most, most más van az első helyen...de idővel jó lenne továbblépni...köszönöm a kedvességed! :)

    Huligánlány: örülök, hogy nem csak én érzem ezt, más is hasonlóképpen gondolkodik!

    VálaszTörlés
  5. Most tévedtem az oldalra, és nagyon tetszenek a dolgok, amiket találtam, de a gondolkodásod különösen szimpatikus! (csak apró észrevétel: ha meg akarok nézni egy képet, rákattintok, majd visszajövök az oldalra, mindig újraindul a zene, és ez nagyon zavaró, főleg, hogy én is hallgatok valami mást. Általába soha nem nézek olyan blogokat, ahol zene van, pont emiatt, de nálad tényleg leragadtam, mert nagyon tetszik!)

    VálaszTörlés
  6. Kicsit nyersen fogalmaztam, bocsánat:)

    VálaszTörlés
  7. Kedves Laucica!
    Köszönöm a kedvességed és egyáltalán nem voltál nyers, ne aggódj! :) Örülök, hogy itt ragadtál, remélem sokszor lesz még ilyen! ;)
    (Átállítottam a zenét, hogy csak akkor indul el, ha elindítod, így mindenki akkor hallgatja, ha akarja.)
    ui:édesek a cicáid!
    ai: három cica gazdija

    VálaszTörlés