Újabb piacos szerzemények

Nagyon régen mutattam már, miket vadásztam a mi kis piacunkon. Ennek igen sok oka van, egyrészt a legfőbb oka, hogy alig-alig akad már olyan kincs, ami megdobbantaná a szívemet. Akad, de nagyon ritkán, így csak szépen lassan gyűjtögetem be őket. Persze az is lehet, hogy időközben az én ízlésem is változott, finomodott az idők múltával, de az tény, hogy a kínálat mindenképp silányabb. 

Másik oka, ami ha belegondolok semmivel sem kevésbé fő ok: hogy ugye nemigen szabadulok már ki, hisz van nekem egy picúrom idehaza. De inkább ez az itthoni kincs, mint a piacosak, mégiscsak ő a legnagyobb kincsem (+Vince). :)

Na de mutatom őket.

 Ma ezeket a porcelánokat zsákmányoltam és ezért a cukortartóért megveszek! Annyira szépséges a kis fedele, a mintája, a formája...

A kiskanál az előző piacolás eredménye, olyan régóta vágytam már egy ilyenre!

Ezt a hat, hibátlan ezüsttalpas és jénai üvegbetétes teáscsészét régebben vettem. Meg kell mondanom, élőben sokkal szebbek, talán ha sötét háttér előtt fotózom, jobban kiemeli az ezüst csillogását. A hideg téli napokra tartogatom, mikor majd jól esik a kandalló előtt teát kortyolni... 

Bavaria kínáló tálka és porcelán gerlepár! Ők is régóta vágyottak voltak és akkor leltem rájuk, mikor a szülés utáni első alkalommal mentem ki! Mintha rám vártak volna... a gerlékkel egyébként tervem van, de azt majd egyszer később... 

Lótuszvirágos porcelán mécsestartó. Lehet el sem hiszitek, de egy internetes áruházban pár hete nézegettem ilyesmit, végül nem rendeltem meg. Persze ez az enyém picit csorbácska, az egyik szirom teteje lepattant, de alig észrevehető. Már meg is találta a helyét a kis üvegasztalomon, ahova régóta nem tudtam mit is tegyek.

Bavaria porcelán szintén. Először csak a cukortartó tetszett meg az édes kis fogantyúja miatt, aztán a dobozokban megtaláltam még a kancsót és a kis tejkiöntőt is hozzá, így muszáj volt egyben elhoznom. Hihetetlen, de a kis tálka régebbi vásárlás és ugyanennek a készletnek a része.

Mostanában rákaptam a kiskanalakra is. A villákat és a merőkanalat egy barátunktól kaptam (persze piacos). A legkedvesebb nekem ezek közül a vágyott kiskanál és a réz diótörő! Az udvarunkon áll egy nagy diófa és nekünk hihetetlen, de eddig nem volt diótörőnk, bár már hat éve itt lakunk! Természetesen attól függetlenül, hogy régi, szuperül töri a diót, mert olyan a belső kialakítása, hogy kisebb és nagyobb diót is gond nélkül meg lehet törni vele. Azt meg már le se nagyon merem írni, hogy 500.-Ft volt... :) (Egyébként már jártak a mosogató gépben, csak kifényesíteni nem volt még időm őket!)

Egyszerű, finom vonalú kávéscsésze, aminek a szépsége abban rejlik, hogy aranyban tündököl... 

Rózsaszín, gumigyűrűs tárolóüveg-a konyhapolcra szánom...

És végül a mai másik boldogságom ez az ütött-kopott, de iszonyú masszív és kényelmes (kipróbáltam!) hintaszék!!!

A hálónkba szánom, természetesen szépen átfestve fehérre és majd kap egy szép párnát is. Olyan régóta rágom a párom fülét, hogy kell nekem egy, de valahogy sose akadt az utamba az "enyém", ami rám várt volna. Mivel kis Szamóca újabban igencsak elviseli, ha ringatva van a kis feneke, így azt hiszem ez most nagyon is jól és jókor jött nekünk! És ezt muszáj elárulnom: 3500.-Ft-ra tartották, de nekem volt pofám lealkudni 2700-ra... azt hiszem jogosan örömködhetek a mai kincseknek! :)