Farsang

Egy hete készültünk Vince első farsangjára. Neten kutakodva találtam egy irtó édes vadászgép pilóta jelmezt, sikerült is meggyőznöm a gyereket, hogy ez jó lesz neki. :D Hihetetlen, de viszonylag kevés jó ötletbe futottam, jövőre lesz újra fejtörés, bár akkor már talán ő is határozottabb lesz e téren!

Persze menet közben Vince milliószor változtatta az elhatározását, mi szeretne lenni, mert valahogy ő azt gondolta, ha a másik gyerkőc párducnak öltözik, neki is annak kell mindenképp... 

A jelmez viszonylag kis költségvetésű volt. A repülőt kartondobozokból szerkesztettem, ragasztottam, apa lefújta piros festékkel, majd fehér akrillal festettem rá a díszítést, a halálfejet és csíkot. A sapihoz turiztam egy piros pulcsit és egy övet a szíjának, a szemüvege adott volt (egy játék csavarbehajtó kelléke). Emese felhője karton alapra ragasztott vattapamacsok, a fejdísze csipke gyönggyel és egy kis csillaggal. 

A lényeg, hogy jól sikerült a karnevál, bár a napok kemény munkájával megalkotott jelmez kb. 5 percet volt a gyereken, aztán meglátta, hogy más gyerekek már szaladgálnak és ez sokkal vonzóbb alternatíva volt számára, mint a repcsiben parádézás! :) Mindegy, cserébe Emese, a másfél éves, aki szintén kapott jelmezt (ráadásul olyat, hogy együtt tudjanak vonulni), büszkén állt fel a zsámolyra, bemutatni, hogy a milyen csini a felhő jelmezében! :) Aztán persze róla is gyorsan lekerült a kisfelhő, mert elfelejtette, hogy "pihe-puha-simi-simi" és tépkedni kezdte csak úgy kedvtelésből a vattapamacsokat! :D

Az új

Mint említettem, idén átalakul a kankaleen. 

Már jó ideje eldöntöttem, előbb-utóbb csak és kizárólag gyerekjátékokat szeretnék varrni, saját tervezésű figurákat és erre készültem az utóbbi hónapokban. Új blog, új logó, és természetesen lesznek új tervezésű figurák is. Vissza a gyökerekhez, hisz az egész varrást a kisfiam születése indította el bennem és az első darabok is emiatt készültek.... viszont a stílus, ami mostanra kiforrott bennem, annak az útnak köszönhető, amit ez alatt bejártam, kellettek hozzá azok a tapasztalatok, amiket ez által szereztem...

Ez a blog is megmarad, picit átalakul amolyan otthon-bloggá, úgy tervezem, hogy azért publikálom Felétek a mindennapi életünket és a benne rejlő, előbukkanó kreativitást...

Fogadjátok szeretettel a kankaleen játégboltját!

És az új oldal, ahol nyomon követhetitek az én mesevilágomat:
http://toyshopbykankaleen.wordpress.com/

Várlak Benneteket ott is szeretettel!

2013 karácsonya

Tudom, alapos csúszásban vagyok, de most jutok oda, hogy mutassak pár képet a tavalyi karácsonyi ajándékok egy részéről. Igyekeztem mindenkinek ötletes dolgot kitalálni, de a nagyszülők alaposan feladják a leckét minden évben, hisz mindenük megvan, ami meg nincs, megveszik maguknak. Szóval arra jutottam, hogy valami unokás dolgot kapnak, mégiscsak ők a legnagyobb ajándék, amit adhattunk nekik.

Mivel az esküvőn nem sikeredett közös kép a gyerekekről, így mindenképp szerettem volna róluk, ez volt a kiinduló pont. Az előző posztban mutatott kedvenc kép ennek a sorozatnak a része, amit Dolli készített a gyerekekről. (Itt kell megjegyeznem, hogy le a kalappal Dolli előtt, mert az én két eleven gyerekemről közös képet készíteni igazán kemény feladat volt!) 

Ezt a sorozatot kapták meg a nagypapák egy szép, rusztikus albumban.

Ezen a képen talán nem feltűnő, de a fényképek széleit körbevágtam hullámosra és természetesen matt papírra lettek előhívva.

  Egy album nekünk is készült emlékbe.

A nagyik ajándékára roppant büszke vagyok (bár talán nem aratott akkora osztatlan sikert sajnos, mint reméltem-pedig szívemet-lelkemet beleadtam igazán...). 

Egyrészt mert végre megbirkóztam egy régóta halogatott dologgal: a nekem oly nagyon tetsző szalaghímzéssel dekoráltam nekik fa ékszeres dobozkákat. Ezt a technikát eddig csak Barbinál láttam, bár biztosan más is foglalkozik ilyennel, de én őt ismerem és az ő gyönyörű szalaghímzéseiben gyönyörködtem eddig már számtalanszor. Azt, hogy végre a saját első darabjaimat is elkészíthettem, neki köszönhetem. Na és a lényeg: a dobozok belsejébe készítettem egy-egy üveglencsés nyakláncot, mégpedig a gyerekek közös fotójával díszített medállal.

 Végezetül hoztam egy pár hangulat képet. Megmutatom milyen címkék kerültek az ajándékokra, milyen volt az adventi koszorúnk (ami karácsony előtt egy héttel sikerült megcsinálnom), és egy-két fotó a fánkról! Remélem mindenkinek kellemes emlékeket hagyott a 2013-as karácsony és boldogan gondol vissza a képeket látva azokra a napokra! 

Helló 2014!

Tudom, picit elhanyagoltam mostanában a blogot, de olyan sok minden történt az év végén. Viszont ígérem, szépen lassan bepótolom az elmaradásaimat és rengeteg sok képet hozok majd!

Ez az új év egy változást is fog hozni a kankaleen háza táján, vissza fogok térni a gyökerekhez-de erről is majd később mesélek részletesen. Hónapokkal ezelőtt megérett bennem az elhatározás és a háttérben már dolgozok az is ügyön.... remélem, hogy szívesen fogadjátok majd ezt a változást!

Közben elteltek az ünnepek, szívből remélem, hogy mindenkinek kellemesen, én pedig ezzel a fotóval kívánok Nektek békés, boldog új esztendőt!

A képen az én két kis boldogságom: ők azok, akik a legfőbb ihletadóim nekem, akik által megszülethetett a kankaleen, és bár minden nap kifacsarnak, mint egy citromot (jó munkát szoktak végezni), mégis lelkileg csurig töltenek!

A fotó meglepetés ajándéknak készült karácsonyra, így hamarabb nem mutathattam, köszönet érte Dobó Dollinak!

Az írógépem

Mostanában nem jártam a piacra, egyrészt időm se volt, másrészt igazi kincsekre se sikerült lelnem már. Viszont újra késztetést éreztem, elkapott a láz, úgyis mondhatnám, egyúttal pedig a lakáscsinosítási vágy is tombol most nálam (nem tudom mi van). A lényeg, hogy végre tudok valamit mutatni is Nektek, mert az apró-cseprő dolgokat nem tartottam érdemesnek, de most egy régi álmom teljesült, rátaláltam egy szuper jó kis antik írógépre, ami tutira rám várt! Nagyon jó áron jutottam hozzá és iszonyú boldog vagyok, mert IMÁDOM!

 A bőröndje is megvan természetesen, de úgy nem fér ki az íróasztalomra, így egyelőre anélkül díszeleg!

 Az eredeti tulajdonosa.

Bogi csomagja

Az esküvőnk kapcsán az egyik fontos szempont volt nekem, hogy ahol csak lehet, a kézműves termékeket részesítsem előnyben. Ennek több oka is van, egyrészt, mert ezek a dolgok egyediek és jószívvel készülnek, össze sem hasonlíthatók a bolti tömegcuccal. Aki egyszer rákap az ízére, tudja miről beszélek! Másrészt tudom, milyen nehéz boldogulni annak, aki ilyesmiket készít: még mindig viszonylag szűk réteg az, aki megengedheti magának ezeket a holmikat (bár nem mindig az olcsóbb az olcsó), illetve azok közt is, akik megvehetnék ugyan, sokan nem értékelik, mert egyszerűen egészen más értékrendjük. Szóval ha már alkalmam adódott, akkor a kézműves portékák mellett voksoltam.

Szerencsére többen is voltak, akik hajlandók voltak velem cserekereskedni! Sőt, azt sem bánták, hogy most, az esküvő után dolgozom le nekik a tartozásomat, amiért nagyon hálás vagyok nekik! Szépen sorban megmutatok majd mindent: első körben amiket én készítettem nekik. Aztán tervezek majd egy esküvői beszámolót is, ahol azt láthatjátok majd, hogy ők miket készítettek nekem! Remélem várjátok! :)

Elsőként a Boginak készített ajándékaimat hoztam! Bogi gyönyörű mézeskalácsokat készít! Gondolom sokaknak most a hagyományos fajta jelenik meg a lelki szemei előtt, de azt hiszem akkor érdemes egy pillantást vetnetek a munkáira! Az oldala: ITT! Bevallom, bár csípem a méziket karácsonykor, de az esküvőnkre a hagyomány fajtát elképzelni nem tudtam. Viszont amikor megláttam a Bogi-féle mézeseket, egyből beléjük szerettem! 

Bogi egy kis dobozkát kért tőlem, aminek a vásárokban veszi majd hasznát, a pénzt tartja benne. (Remélem jól megtelik majd mindig!) A fa ládika alapot készen vettem írószerben, amit vékonyan fehérre festettem. Sokat gondolkodtam, hogyan díszítsem, végül kezembe akadt, egy régi keresztszemes hímzésem, ami az elsők egyike volt és akkor már tudtam, ez lesz az-a Bogié! :) És ráhibáztam, mint utólag kiderült, épp az ő világa, aminek borzasztóan örülök!!! :)

 A minta köré finom csipke került.

 A közepét egy ékkővel díszítettem.

A fedél belső részét béleltem és egy csipke pántot is kapott, hogy praktikusabb legyen.

Bár Bogi nagyon szerényen csak ennyit kért tőlem, elárulta, hogy a kislánya is odavan a dolgaimért, ezért megígértem, hogy neki is készítek egy kis meglepetést! Egy bagolypárnát kapott tőlem, aminek az utóéletéről is tudok már: Kankalin lett a neve és az oviba szokik épp a kicsi Bogival! Az ilyen dolgok azok, amik miatt szeretem a varrást és mikor megtorpanok, újra lendületet ad! :)

 

Meme első szülinapja

Eltelt egy év...

Az ajándék becsomagolva!

A parti-ruci!

Ünnepi dekor: a lufik óriási sikert arattak!

 A torta: életem eddigi legtökéletesebben sikerült piskótája... egyébként finom is lett...

...és a picit nyomi, de annál finomabb muffinok...

Vince be is puszilt rögtön hármat! :)

Elindultunk venni Mesinek egy babát a szülinapjára, de végül beleszerettem ebbe a nyusziba! Azért csak nem adhattam oda "gyári" állapotában: kapott egy kis díszt, amitől személyre szóló lett!

Boldog szülinapot kis szamócám!