Tá-tá-tá-dám!

Régi nagy álmom, hogy egy teljesen saját tervezésű játékfigurával rukkoljak elő. Fejben már hosszabb ideje tervezgetem, volt már több variáció is, viszont eddig hagytam érlelődni a gondolatot, formálódni a kis lényt, amit megalkotni kívántam. Aztán mindig akadt valami varrnivaló, ami miatt nem ültem le foglalkozni vele, míg tegnap úgy döntöttem, itt az idő! (Ez sem ok nélkül tegnap történt!)

Így született meg ő, az én kis puszi-nyuszim-igazi neve még nincs. Mindenképp kis édes, cukiságot szerettem volna, egyszerű, primitív testtel és arccal, mert szerintem ez a primitívség hordoz magában egy bizonyos bájt, esetlenséget. Mellesleg azt mondják, a kisgyerekek is szívesebben babusgatnak egy egyszerű arcú figurát, ami ha akar tud nevetni is, mosolyogni, de lehet akár szomorú is. És persze egyedit szerettem volna.

Ő egyelőre prototípus, elképzelhető, hogy alakulnak még a vonalai, formálódik, finomul. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, mert az is lehet, hogy nem is lesz belőle semmi (bár nekem már belopta magát a szívembe...)! :) Fogadjátok őt szeretettel! :)

 (Nem mellesleg ez a kis bőrönd is új szerzemény, hamarosan megmutatom őt is!)